"Mi egy nagyméretû, szabadon hagyott és ellenõrizetlen csecsemõ kísérletet folytatunk."
Dr. Daniel Sheehan, szója kutató tudós, Élelmiszer és Gyógyszerellenõrzõ Hivatal

A szójatermékek egészségkárosító hatásai

Ki mondja ki errõl az utolsó szó(já)t?

A reklámkampány
A nagyüzemi hústermelés és a tehéntej iránti egyre nagyobb méretû aggodalom a legtöbb embert a szójatermékek felé fordította. A reklámja szerint a szója egészséges húshelyettesítõ a nagy fehérje-, és kis kalóriatartalma miatt, nincs benne káros zsiradék és könnyen emészthetõ. Egyes állítások szerint rák-, szívbetegség megelõzõ és segít a csontritkulás ellen. E cikk szerzõje, tudományos forrásokra utalva, megkérdõjelezi a szója több ilyen, egészségesnek hitt tulajdonságait.

Nehéz lenne még egy olyan gyorsan elterjesztett kultúrnövényt találni, mint a szója. 1999-es adatok szerint csupán az USA-ban 72 millió hektáron termesztették, és a gazdák a nettó piaci ár 1 - 1,5 %-át kötelezõen be kell fizetniük amit más forrásokkal is kiegészítve reklámkampányra fordítanak. Becslések szerint így kb 100 millió US$-t költenek évente a szója reklámozására, és akkor még nem is említettük az ipar nagyágyúit, mint például Monsanto, Protein Technologies, Cargill Foods, SoyLife, Central Soya stb. Vajon miért kell valamit is ennyire agyonreklámozni, ha az tényleg olyan jó?

Toxinok
Szinte elképesztõen hangzik ma, de alig néhány évtizede a szóját nem tartották emberi fogyasztásra alkalmasnak a nagy toxintartalma miatt. Ilyenek például a benne levõ természetes enzimgátlók, amik közül a legismertebb a fehérje emésztést gátló anyagok (pl. a tripszin enzimet gátló toxin), vagy a haemagglutinin nevû toxin, ami a vörös vérsejteket összetapasztja és ezzel vérrög keltõ. Ezek a fent említett toxinok egyúttal növekedést gátlóak is, amit állatkísérletekkel is igazoltak. Az enzimgátló anyagok valójában nagyméretû és egymásba forduló fehérjék, amiket a közönséges fõzés nem tud teljesen hatástalanítani, és komoly emésztési zavarokat keltenek, megnehezítik más fehérjék emésztését és krónikus aminósav hiányt váltanak ki. Nagy mennyiségû tripszin gátlót tartalmazó étkezés állatokban a hasnyálmirigy teljes leterhelését okozta, megnagyobbítva és betegségeknek kitéve azt, a rákot is beleértve, és nagyobb mennyiségû zsírsavakat halmozott fel a májban. (számos forrás szerint, lásd irodalom.text)

A szója tartalmaz még goitrogeneket, ami gátolja a pajzsmirigyet. Továbbá a szója tartalmazza a legnagyobb mennyiségû phytic-savat az étkezésre használt növények közül. A phytic-sav jelentõsen meggátolja az alapvetõ ásványi anyagok felvételét, ilyen például a kalcium, magnézium, mangán, réz, vas és legfõképpen a cink.
Az az állítás hogy a szója jó a csontritkulás ellen teljesen érthetetlen, hiszen meggátolja a kalcium felvételét és D vitamin hiányt kelt.
(A csontritkulás elleni lépésekrõl már írtam a tej káros hatásairól szóló cikkemben.)

A kínaiak csak úgy tudták a szóját bevonni a táplálkozásukba, hogy erjesztették. Ezzel lecsökkentették a toxinok jelenlétét, de teljesen nem tudták kiküszöbölni. A szóját éppen ezért csak kiegészítõ ételként használták és így terjedt el Koreába, Japánba, Indonéziába. Egy 1998-as japán felmérés szerint, (C. Nagata), egy átlagjapán napi 7 - 8 gr szóját fogyasztott (kevesebb mint 2 teáskanálnyit). Tehát csak mint kiegészítõ különlegességként és nem mint húspótló fõételként fogyasztották, mint ahogy ránk súlykolják.

Érvek és ellenérvek
Egyes érvek szerint Japánban a kevés mellrák, méhrák, prosztatarák a szójafogyasztásnak köszönhetõ. Ez a kijelentés így meglehetõsen félrevezetõ, hiszen egyrészt nem tesz említést a lényeges nyugati - japán étkezési különbségek között, másréészt nem veszi figyelembe a fenti adatokat. Ugyanakkor miért van az hogy Japánban (és Ázsiában is általában) sokkal gyakoribb a nyelõcsõrák, gyomorrák, hasnyálmirigy-rák, májrák, pajzsmirigyrák? (Forrás: A. Harras, illetve C. Searle) Pont ezek azok a szervek, amiket a szója a legjobban leterhel az állatkísérletek szerint.

SPI, TVP gyártás - ez mindennek mondható, csak étvágygerjesztõnek nem
Az SPI (soy protein isolate) és a TVP (textured vegetable protein) kulcsszerepet töltenek be a hús- és tej-helyettesítõként, legfõképpen a bébi és vegetáriánus ételekben. Ezek elõállítása nem egy egyszerû folyamat, ipari gyárakban lehet csak elõállítani.
A szójababot vizbe áztatják, amibe lúgos oldatot öntenek hogy azzal eltávolítsák a rostokat. Majd leüllepítik és külön választják egy savas mosással, amit egy újabb lúgos oldattal semlegesítenek. A savas mosás alumínium tartályokban történik, ami nagy mennyiségû és nem kívánatos aluminiumot hoz be a végtermékbe. Az így kapott terméket magas hõmérsékleten szárítják, ez a "szóró-szárítás". A TVP-hez még egy újabb magas hõmérsékletû és nagy nyomású folyamatnak vetik alá az SPI-t. Ez a folyamat ugyan lecsökkenti a toxinok nagy részét, de teljesen nem tünteti el azokat. Sajnos más, nem kívánatos kémiai maradék anyagok is bekerülnek a végtermékekbe. Emellett a magas hõmérséklet egy újabb mellékhatást okoz: teljesen átalakítja a fehérjék összetételét és ezzel nagymértékben használhatatlanná alakítja azokat, ahogy azt G. M. Wallace egy tanulmányban kimutatta. Ezért kell még lysin tápadalékot is adni állatoknak, amiket ilyen szójatermékekkel etetnek.

Joseph J. Rackis egy FDA-nak beadott tanulmányban figyelmeztet az egyértelmûen toxikus nitritek keletkezésére a szóró-szárítás folyamatában, valamint egy újabb toxin, az ún. lysinoalanine, formálódására a lúgos áztatásnál. Mivel a végtermék meglehetõsen íztelen, nagymennyiségû ízesítõanyagot is adnak hozzá, többek között MSG-t, aminek a káros hatásáról az édesítõszerek c. cikkben már írtam.

Isoflavonok, egészségesek-e vagy károsak?
Az isoflavonok egy ösztrogén-szerû anyagi szerkezetek, amik nagy mennyiségben vannak jelen a szójában. Ilyenek például a genistein, diadzen. Számos kutatás foglalkozik velük. A legmegdöbbentõbb az, hogy az eredmények meglehetõsen különböznek aszerint hogy ki finanszírozta a kutatást. A Protein Technology International nevû nagyvállalat egy beadványban kérte az Élelmiszer és Gyógyszerellenõrzõ Hivatalt (FDA), hogy az nyilvánítsa ki az isoflavonok koleszterin csökkentõ hatását. S. Fallon és M. Enig szerint az FDA átszerkesztette az eredeti kérvényt, kitörölve onnan mindennemû utalást az esetleges káros mellékhatásokra, és felgyorsított módon engedélyezte a szója protein származékok engedélyezését, a hivatal saját szabályait is megszegve. Számos állami kutatóközpontban dolgozó tudós tiltakozott: dr. Daniel M. Sheehan, dr. Daniel R. Doerge, dr. Ronald M. Krauss, Sir John Scott, valamint számos táplálkozási szakértõ is: Mary G. Enig, Sally Fallon, Richard és Valerie James stb, de az FDA azóta is minden további tanulmányt elutasít.

Az eredeti Protein Technology International (PTI) által benyújtott beadvány riportjában az áll hogy csak a 250 mg/dl fölötti koleszterin szintû egyéneknél észleltek 7 - 20 %-os csökkenést, míg a többieknél a csökkenés mértéke "nem számottevõ" volt, azaz egy átlagembernél nincs változás. Ezt az FDA már nem reklámozza. S. Fallon és M. Enig szerint a legmegdöbbentõbb az, hogy teljesen figyelmen kívül hagyták, vagy eltussolták a káros mellékhatásokat, és a nagyobb elhalálozási arányt a szójatermékeket fogyasztó vizsgálati csoportnál. A tanulmányok közül az egyértelmûen ellenvéleményt kimutatóakat figyelembe sem vették.

N.L. Petrakis tanulmánya szerint SPI-t a mellrák elkerülése miatt fogyasztó nõknél, nagyobb mértékû volt az epithelial hyperplasia jelentkezése, ami a rosszindulatú daganat elõjele. Majd C. Dees és mások kimutatták, hogy az étkezési genistein serkentõleg hat a mellsejtek ciklusaira és éppen ezért nem tanácsos szóját fogyasztani mellrák megelõzése érdekében.

Dr. Claude Hughes tanulmánya szerint a genistein-nel táplált anya-patkányok újszülöttjei kisebb súlyúak voltak és hamarabb lettek ivarérettek. E tanulmány szerint az embereknél is ugyanez várható, kiszámíthatatlan neuroviselkedési zavarokkal, immunrendszeri elváltozásokkal és felborított szexhormon szintekkel. A kisfiúknál R. K. Ross szerint a szójafogyasztás kisebb heréket eredményezhet, valamint nehezebb tanulási és vizuális összpontosítást is okozhat. Marcia E. Herman-Giddens szerint kislányoknál korai pubertás, megzavart és fájdalmasabb menstruációs ciklusok, sõt terméketlenséget is okozhat. Mind fiúknál, mind lányoknál érzelmi és viselkedési zavarok, immunrendszeri zavarok, ingerlékenyebb belek, agyalapi mirigy zavarok, pajzsmirigy zavarok jelentkezhetnek, pontosan ugyanolyan zavarok, mint amiket J. és V. James észlelt szójával táplált fiatal papagájoknál és arra késztette õket, hogy felkérjék dr. Mike Fitzpatrick-ot, egy híres toxikológust, hogy vizsgálja ki alaposabban a szója mellékhatásait. Dr. Fitzpatrick arra a megállapításra jutott, hogy a szójafogyasztás madaraknál összefüggésbe hozható számos elváltozással, beleértve terméketlenséget, megnövekedett rák esélyt, korai fehérvérûséget, legyengült immunrendszert és viselkedési zavarokat.

PTI vállalat 25 gramm SPI-t javasolt, mint minimális mennyiséget, hogy koleszterin csökkentõ hatását kimutathatóvá lehessen tenni. Ez a mennyiség kb 50 - 70 mg isoflavonokat tartalmaz. A. Cassidy kimutatta, hogy már 45 mg is elég volt változás kornál fiatalabb nõknél hogy jelentõs biológiai hatásokat váltson ki, beleértve olyan hormonok lecsökkentését is amik az egészséges pajzsmirigy mûködéshez szükségesek.
A PTI vállalat által javasolt 100 gramm SPI-ben már egyértelmûen toxikus mennyiségû isoflavon van. A svájci egészségügy becslése szerint 100 gramm szója protein ösztrogén szempontból egyenértékû egy antibébi tablettával. Dr. Fitzpatrick kimutatása szerint egy kizárólag szójával táplált csecsemõ testsúlyára számítva kb 5 antibébi tablettával egyenértékû ösztrogén mennyiséget kap naponta!

BJU International 2000 januárjában beszámolt arról hogy terhes anyák szóját fogyasztva, fiúgyermeket szülve, ötször nagyobb eséllyel jelentkezett hypospadias, egy nemi születési rendellenesség. Lányoknál a problémák késõbb várhatóak, terméketlenség, hormonális zavarok, netalán rák formájában ugyanezen tanulmány szerint.

Savas kémhatás
A szója és termékei rendkívül savas kémhatásúak az emésztés során. Dr. Norman W. Walker szerint csupán ez elegendõ indok arra, hogy kerüljük a fogyasztását. A szójatej teljesen más összetételû mint az anyatej. Sokkal kisebb az organikus víztartalma, 22-szer több fehérjét tartalmaz, ráadásul alig emészthetõ formában, 5,5-ször több szénhidrátot tartalmaz, 1.75-ször több foszfort és 4-szer több kénszármazékokat tartalmaz, ami egyértelmûen savasító. Ugyanakkor 35-ször kevesebb klorin van benne, emiatt az anyatej tisztító hatását nélkülözi.

És ekkor jön egy újabb szereplõ
Mint a korábbi cikkeimnél is (tej, édesítõszerek), egy újabb szereplõ lépett be: Monsanto. Ha mindez még nem lenne elég rossz, akkor Monsanto génmanipulációi még inkább veszélyesebbé és kiszámíthatatlanabbá teszik a szóját és minden más génmódosított növényt.
A veszélyek háromfélék lehetnek: allergiák, toxinok és lecsökkent tápérték. Genetikai változtatások új fehérjéket, géneket hoznak az ételbe, amik közvetlenül, vagy közvetetten veszélyeztethetik az egészséget. Transzgenetikai változások létrehozhatnak beláthatatlan DNS mutációkat, azáltal hogy módosul az eredeti genetikai információ. Ezek a mutációk elõre nem kiszámíthatóak, sõt meglehetõsen véletlenszerûek, a genetikeilag leggyengébb láncszemre hatnak. A magyar származású dr. Pusztai Árpád az állásával fizetett a nyíltságáért, mert aggodalmát merte nyilvánosan kifejezésre juttatni a génmódosított burgonya patkányokon kimutatott egészségkárosító hatásairól. (További információ a linkekkel balra fent.)